Rólunk

A Fém- és Gépipari Munkástanácsok Országos Szövetsége a rendszerváltás utáni időszak elején jött létre, azzal a céllal, hogy a pártállami szakszervezettől elhatárolódva, tiszta, új alapokra helyezett szervezet képviselje  a gépipari és a kohászatban dolgozó munkavállalókat.

A Fém- és Gépipari Munkástanácsok Országos Szövetsége a Munkástanácsok Országos Szövetségének tagja.

Alapításának éve: 1991. április 1.

A szövetség székhelye: 5600, Békéscsaba, Justh Gyula u. 6. 1/8.

Szervezeti felépítés:

– Egy elnök, egy alelnök +3 gazdasági bizottsági tag (a feladatokat társadalmi munkába végzik)

– A szövetség legfelsőbb szerve a Küldöttgyűlés, melynek ülésein a tagként nyilvántartott minden tagszervezet egy mandátummal rendelkezik. A tisztségviselők mandátuma négy évre szól.

A Szövetség céljai:

– A fém és gépiparban dolgozó munkavállalók bevonása a szakszervezeti védelembe, hogy szervezett formában eredményesebbek legyünk az érdekképviselet területén.

– Támogató segítség az újonnan alakuló munkavállalói érdekvédelmi és – az érdekkörünk területén megjelelő – szakmai csoportok, egyesületek részére.

– A gépiparban dolgozó munkavállalók érdekében és a tagjaink védelmében jó Kollektív Szerződések megkötése.

– Az új Munkatörvénykönyve által megváltozott munkaügyi szabályozási környezetben való eligazítás.

– A munkások közötti szolidaritás támogatása.

– Az ágazatunk súlyának növelése a szakszervezeti mozgalomban, hatékony érdekvédelmi munka kifejtésével.

– Kapcsolattartás más hazai a fém és gépipar szervezetekkel, más nemzetek a fém és gépipar szervezeteivel, az Európai Vasas Szövetséggel.

A tagszervezetek képviselete a középszintű Á.P.B.-ben (Ágazati Párbeszéd Bizottság) 

Az ÁPB-ben 2004-től, jelen van jelen a szövetség (gépiparban teljes jogú tagként, a kohászatban tanácskozási joggal). Az ÁPB-ben a legfontosabb téma az ágazati kollektív szerződés megkötése. Az eddig elért eredmény a kohászati ÁPB be 2005. október 13.-án Budapesten elfogadott etikai kódex, amit a gépiparban egy évvel, 2006. október 19.-én írtak alá. Az elmúlt közel hét év sajnos nem hozott további érdemi eredményeket.

További célok:

  • Gépiparban, illetve a kohászatban ágazatcsoportra vonatkozó, esetleg területi többmunkáltatós párbeszéd előmozdítása, és ennek eredményeként kollektív szerződések megkötése – lehetőség szerint határozatlan időre.
  • A gépiparban méltányos bérezési (esetleg tarifális) rendszer kialakítása, a munkabérek folyamatos emelkedése, felzárkózása az európai átlagbérek szintjére.
  • A munkavégzés körülményeinek javítása, a tagszervezeteink munkavédelmi képviseleteinek megerősítése, hogy az egészséges és biztonságos munkafeltételek kontrollját erősítsük.
  • A munkavállalók egészségének megőrzését segítő programok és szűréseken való részvétel előmozdítása.

A Fém- és Gépipari Munkástanácsok Országos Szövetségének létrejöttéről:

A rendszerváltozás körüli időkben igény mutatkozott egy újfajta érdekképviseleti formára, miután a szocialista évek „szotos” szakszervezeteivel szemben több helyen megrendült a bizalom. A „szakszervezet”, mint szó több területen és érzékelhetően lejáratódott, amelyet megfejelt az is, hogy a kohászat és gépipar összeomlásában a szakszervezeti vezetők nagyobb hányada a saját bőrét mentve segített a volt pártvezetőket és vállalatvezetőket az ipari csőd mélyítésében, és a vagyon széthordásában, olcsó átjátszásában más tulajdonosok részére.

Ebben az ipari csődben és káoszban a munkahelyeink védelmében alakultak 1990 és 1991-ben tömegével munkástanácsok a mi ágazatunkban is. Szerettük volna megmenteni a munkahelyeinket, de sok esetben elsodródtunk a privatizációs árral együtt, és az új cégek alakulásánál nehezen akadt olyan személy, aki felvállalta a társai védelmét és a munkavállalók érdekeinek képviseletét. Az érdekvédelem területén legnagyobb akadályt a múltból eredő eljátszott szakszervezetekkel szembeni intézményes bizalom és az emberek közötti bizalmatlanság okozta. Sokaknak elege volt a „kötelező” szakszervezeti tagságból, amely nem volt más, mint a párt meghosszabbított keze, és ez apatikus állapotokat eredményezett, a munkások magukba fordultakká váltak, és a személyes védelmükre, a „túlélésre” törekedtek.

Az új tulajdonosi formákban – lehetett az hazai vagy külföldi tulajdonos, esetleg multinacionális vállalat-csoport – teljesen új szerep hárult a munkavállalói érdekképviseletekre. Az első lényeges hatása a szakszervezeti működésre a megváltozott piaci szerkezetnek volt, hogy a nagyobb vállalatok üzemekre bomlottak szét, és megszűrt az a nagyobb létszámot foglalkoztató vállalati előny. Így nem nyílt lehetőség arra, hogy egyszerűen kiépíthető, hatékonyan fenntartható és működtethető lehessen egy szervezet, ahol a munkás-szolidaritás érvényesülhet. Jól példázza ezt Miskolc, Mór, Zalaegerszeg, ahol a nagy létszámú szervezetekben erős szakszervezeti képviseletet alakult ki, amely segíti a kapcsolattartást, és a dolgozók is együttműködhetnek, a vállalat eszközeit is használhatják.

Vitathatatlan tény, hogy az a szakszervezet, amelynek csak egy menedzsmenttel kell megállapodnia hatékonyabban tudja képviselni a munkavállalók érdekeit. A szétaprózódott szakszervezet kevésbé tud a helyi sajátosságokra figyelni, és az sem biztos, hogy minden egységben találnak rátermett bizalmiakat, hogy megfeleljenek a működési feltételeknek és összetartsák a sokkal több szervezést igényelő tagsági viszonyokat. Mindezt persze előny is lehet, mert ha egy nagyvállalat sikeresen blokkolja központilag a szakszervezeti tevékenységet, akkor a szerveződésnek cégen kívül kell kiépülnie – természetesen a létszám és a képviseleti erő is lényeges momentum lesz, ha az eredményesség célként jelenik meg. A nagyobb létszám, több érintett munkavállalóval rendelkező szerveződés könnyebben tud olyan helyzetet teremteni, melyben megjelenik az erő, mint a személyek összeadott értéke. Továbbá a nyilvánosság és az igazságszolgáltatás segítségével sikeressé tudjuk tenni a munkavállalói érdekképviseletet, mert a jó gyakorlat terjedése erősíti a szolidaritás-élményként megélését – „ha nekik sikerült, nekünk is sikerülhet…” gondolatok terjedését.

A tulajdonosi kör jellemzői, a tőlünk idegen kultúra, a különböző munkamódszerek is hatnak a szakszervezeti munkára. Viszonylag egyszerűen belátható, hogy különböző tulajdonosok esetében más-más jelentősége van a szakszervezetekkel való viszony alakulásának – a tulajdonos személye meghatározó abban, hogy meddig engedi a „gyeplőt”, hogy az adott szakszervezet mekkora alkuerővel rendelkezhet.

Hagyományosan a külföldi tulajdonosok, a multinacionális vállalatok esetében a leggyengébb a szakszervezetek alkupozíciója, mert a szakszervezet a hazai menedzsmenttel tárgyal és vele köt megállapodásokat, míg a mozgástér beszűkül azon oknál fogva, hogy a külföldi tulajdonos munkavállalókat is közvetlenül érintő stratégiai döntéseit maga hozza, ezért a velünk szemben ülő tárgyalónak a végrehajtó szerep jut. Emellett a tapasztalatunk az, hogy a külföldi tulajdonosok sokkal könnyebben döntenek egy-egy gyár, üzem bezárása mellett, ha valamilyen nehézség adódik. Jellemző ez azokon a helyeken, ahol az előállított termékhez nem szükségeltetik speciális tudás, szakmunka.

Programok és tevékenységek:

  • Ágazati érdekvédelem

  • Vállalati érdekvédelem

  • Szolgáltatások

  • MRP program újraindítása

  • Üzemi Tanácsokban való részvétel

  • Közösségépítés

Vállalati érdekvédelem:

  • A szakszervezetünk célja a munkavállalói érdekek megvédése, a munkabérek minél nagyobb mértékű emelésének az elérése. Tájékozódás és a tagjaink tájékoztatása az őket érintő változásokban. Véleménynyilvánítás a menedzsment tervezett és végrehajtott intézkedéseiről, amelyet a munkavállalókat érintő kérdéseiben tettünk. A tagjaink munkában eltöltött idejét és annak hatását pozitívan befolyásoló kollektív szerződések megkötését szorgalmazzuk, amelyhez minden szakszervezet-politikai eszközt a rendelkezésére bocsájtunk a helyi szervezet vezetőségének.

  • Tevékenységünk során a foglalkoztatás megőrzése a tárgyalásoknál elsődleges szempontunk.

  • A teljesítményösztönzők bevezetése/ működtetésének támogatása.

  • Átképzések, továbbképzések a részmunkaidő és távmunka, az üzemi tanács hatékony működésének támogatása.

Szolgáltatások:

  • A munkabérekkel kapcsolatos tárgyalási pozíciónk szakmai hátterének a biztosítása.

  • . Szakszervezeti tisztségviselők képzése a szociális partnerségre. Az aktív tagok oktatása a szakszervezeti feladatok és a tagtoborzás előmozdítására, és jobb minőségű elvégzésére. Képzések szervezése a bizalmi feladatok ellátására, és az Új Munkatörvénykönyv aktuális változásainak megismerésére, beépítésére a mindennapi munka folyamatába.

  • Jogsegély szolgálatot működtetünk a Munkástanácsok Jogpont hálózatán keresztül.

Az egymás megismerése és a szervezeti kohézió erősítésére kulturális programok és a vállalaton belüli sportos szabadidős rendezvények szervezésének segítése mellett a szervezetek egymás közötti találkozásainak előmozdítása a célunk.

  • Potenciális és elbocsátott munkavállalók álláshoz jutásának segítése.

MRP program újraindítása:

Az 1990-es évek elején Palkovics Imre elnök Úr javaslatára az MRP program sikeresen megvalósult Herenden. Ennek az újraindítását a Fém-Gép MOSZ újra szorgalmazta a Munkástanácsok Országos Szövetségénél, mivel egyik szervezetének munkaadójánál tapasztalt rendellenesség okán mérlegelte és vizsgálta annak lehetőségét, hogy az MRP milyen előnyei származnának a munkavállaló közösségnek, illetve a nemzetgazdaságnak.

Egy érdemi dolgozói tulajdoni részesdés esetén, a vállalat gazdasági és pénzügyeibe betekinthetést nyernek, sok ésszerűtlen elbocsátást meg lehetett akadályozni. Nem tudja a többségi tulajdonos kiüríteni a jól prosperáló céget, mert a kisebbségi tulajdonosoknak lehetőségük van akadályozni. A dolgozók maguknak érzik a munkahelyüket, hatékonyabban dolgoznak, a munkabéke a gazdaságra jótékonyan hat.

Sajnos az állami tulajdonrészt ennél a Kft-nél, a megbízott kezelő hanyagul kezelte, nem gyakorolta hatékonyan jogait, érthetetlen módon nem avatkozott közbe, nagyban hozzájárult a cég kiürítéséhez.

Ezért azokon a helyeken ahol még létezik olyan vegyesvállalat, ahol állami tulajdonrész, még fellelhető, ott szorgalmazzuk a dolgozói tulajdon részesedést.

Üzemi Tanácsokban való részvétel:

Az új MT helyzetelőnybe hozta az Üzemi Tanácsokat, ezért törekedni kell arra, hogy a Munkástanácsok tagszervezetei minél nagyobb létszámban induljanak el a választásokon, és sikeresen szerepeljenek.

Közösségépítés:

  • Fesztiválok, hagyományápoló rendezvények tartása.

Az ágazatban jelentkező problémák:

Az ágazat megalakításakor sajnálatos módon kevés hozzáértő ember volt a szervezetekben. A vagyon megosztáskor, ami a MSZOSZ Vasas ágazattal kapcsolatban állt fenn, a vezetőknek nem volt rálátásuk a vagyon nagyságára. Az MSZOSZ részéről sikerült a Fém- Gép MOSZ vezetőit félreinformálni, illetve a valós tulajdon értékét eltitkolni. Az akkori viszonylatban óriási összegnek betudható 42 millió forintot kapott a Fém- Gép ágazat. A valós összeget megbecsülni nem lehet utólag, az eltitkolt vagyon miatt. Egyes becslések szerint ez kb. három szorosa. A következő óriási tévedés az volt, hogy ennek a vagyonnak a 60%-át kiosztották taglétszám arányában a tagszervezetek között. Ezen szervezetek közül több nagy szervezet megszűnt, és több szervezet ezt a vagyon felélte. A megszűnt szervezetek a hozzájuk kihelyezett pénzt nem utalták vissza az ágazat részére, s helytelen gazdálkodás következtében a pénzük elfogyott. Ezen kívül még az akkori ágazati vezetők óriási költségvetéssel dolgoztak, aminek a látszata nem volt. Az akkori éves költségvetés meghaladta a 2012-es költségvetésben felhasznált összeget. A tagdíj befizetés az egy főre eső összeg jelen pillanatban is nagyon alacsony (15 Ft/fő/hó). Ez az összeg a mai napig nem változott. A fizetési morál kívánni valót hagy maga után. Jelenlegi költségvetésünk 2 millió Ft-t körül alakul. Ekkora összegből túlzott érdemi munkát nehéz folytatni. Az új szervezetek létrehozásához a törvényi háttér nem megfelelő. A szakszervezetek népszerűsítése nem egyszerű feladat. Ágazatunk jellemzően a versenyszférában tevékenykedik. Ahol megjelenünk felkérésre ott általában a bajok óriásiak. Az emberek félnek, féltik a munkahelyüket, s e miatt nem merik felvállalni akár a vezető szerepüket, de még a tagságukat sem. E mellett sokszor problémát jelent a megfelelő vezetők kiválasztása. Többször előfordult, hogy olyan embert választottak meg, aki a munkaadó számára könnyen támadható volt. Ez mindig nehézségeket és akadályokat jelentettek. A közösséget nehéz kialakítani még abban az esetben is, ha látszatra egységes a társaság. A munkaadók részéről főleg a kis és közép vállalatoknál tapasztalható ellenállás. Erre példa a Gépipari ÁPB-ben szereplő vállalatoknál több helyen nincs szakszervezet. Szándékot mutattunk, hogy náluk is létrehoznánk érdekképviseletet, de ők mereven elzárkóztak. Valószínűnek tartható, hogy megjelenésünk esetén lehetőségünk sem lett volna bármiféle érdekképviselet kialakítására. Az emberek félelme nagyúr. Bizonyítani nem tudjuk, de valószínűnek tartom, hogy a szabad szervezkedési jogot durván megsértik. A munkánkat az új Munka Törvénykönyv nagymértékben nehezíti. Az emberek nem látják át, hogy igazából most még nagyobb szükség van az érdekvédelemben. Igazi kihívás a szervezők számára, hogy a munkavállalók tudtára adják, hogy mennyire kiszolgáltatottak. Az új Munka Törvénykönyv számukra sok hátrányt, s kevés előnyt biztosít. Sajnos a törvények megszegését a munkaadók a munkavállalók tudatlansága miatt gyakran elkövetik. Jellemző problémák, a túlmunkák és az annak pótlékai, a szabadságok kiszámítása és bérezése. A bírósági eljárások hosszadalmasak, sokszor a munkavállaló e miatt be sem meri vállalni. Ráadásul, ha veszít, abban az esetben neki kell fizetni.

Összességében elmondható, hogy a szakszervezetek kevés szervezetfejlesztési illetve modern menedzsment, technikát használnak.

Némelyik igyekszik professzionálisabbá válni és szeretne munkaügyekben tudatosabb, a szakszervezeti tagságot építeni, mely valós felhatalmazást ad a szakszervezeteknek az érdekképviseletre. Ennek érdekében azonban sok esetben nagyobb szervezetfejlesztési projektekre szükség lenne. Információs rendszerek megújítása, a tagság elégedettségének felmérése, a kommunikációs csatornák megújítása csupán néhány példa a hosszú listából, aminek a segítségével a szakszervezeteknek meg kellene újítani a saját szervezetét.

Az ágazat fejlődésének lehetősége:

Új tagszervezetek létrehozása.

Új szervezet létrehozása nem egyszerű feladat. Jellemzően a konföderációk között cserélődnek a tagszervezetek. Újonnan szerveződött, ahol még eddig nem volt érdekképviselet az igazán kevés. A bővítésre még a Polgári Munkástanácsok által van remény, vagy ahol van már egy működő szervezet van, ott az alapszabályt úgy alakítani, hogy más hasonló, az adott ágazathoz tartozó munkavállalókat is be lehessen fogadni. Ez a terület alapú érdekvédelem az egyéni problémákat orvosolva (pl. tanácsadással, jogsegélyszolgálattal, kedvezményes üdülési lehetőséggel) még tagokat is toborozhat. Mivel a területi érdekképviselet vezetője általában nem az adott vállalat dolgozója, ezért bátrabban felléphet a munkaadóval szemben a bérek és a munkakörülmények javítása érdekében. Kézzelfogható eredmények láttán új tagok, esetleg új szervezetek alakulhatnak.

Pályázatokon való részvétel.

A fejlődést jelentősen felgyorsíthatja egy sikeres pályázat. Mivel nincs meg az ágazaton belül a megfelelő szakmai háttér, ezért a Munkástanácsok Országos Szövetség segítségével szükséges indulni.

Összegzés:

A fentiek leírtak alapján elmondható, hogy nehéz helyzetben van az ágazat. A további fejlődéshez szemléletváltásra is szükség van. Gyökeres változást nem tudunk elérni, abban az esetben a túlélésre csekély az esély. Amennyiben a taglétszámunk illetve a tagszervezetek száma továbbra is csökkeni fog, abban az esetben az ÁPB tagságunk is veszélyben van. Ezzel elveszítjük a nyilvánosság előtti megjelenés lehetőségét, ami az ágazat elsorvadásához vezet, pedig a gépiparban illetve a kohászatban nagy lehetőségek rejlenek.