Rólunk

Rólunk 2017-12-06T15:02:53+00:00

Bemutatkozás

 A Munkástanácsok a forradalmat követően a legtovább képviselték a forradalom szellemét, a munkás önigazgatás eszményét, 1957. november 17-i betiltásukig.

Az 1956-os forradalmi hagyományok folytatójaként a rendszerváltozás idején, 1990-ben alakult meg a Munkástanácsok Országos Szövetsége, hogy az állampártot kiszolgáló szakszervezetek helyett valódi demokratikus, alulról szerveződő érdek képviseleti szervezetként működjön.

MOSZ történelem

MOSZ történelem – a szakszervezet, amely felemelte a szavát a tisztességes privatizációért

Az első munkástanács Herenden alakult 1989 augusztusában, miután a dolgozók felemelték szavukat, látva, hogy a vezetők hatalmas prémiumokat osztogattak maguknak, míg a munkavállalók nem részesülnek a sikeres cégben termelt javakból. Az érdekvédő dolgozók előtt ekkor még ismeretlen volt a 89. évi II. törvény az egyesülési jogról, amely kimondja, hogy joguk van új érdekvédelmi szervezetet létrehozni. A második Munkástanács konferencián megfogalmazódott, hogy létre kell hozni egy olyan szövetségét, amelyben  összefogva nagyobb hatást tudnak gyakorolni a nagypolitikára. Becslések szerint 1990. elején körülbelül 50 munkástanács jött létre. 1990. július 14.-én Budapesten a Körcsarnokban megtartott tanácskozáson a résztvevő munkahelyi szervezetek (munkástanácsok) képviselői úgy döntöttek, hogy az egységesülő mozgalmuk a Munkástanácsok Országos Szövetsége néven működik tovább. A Szövetség programnyilatkozata megerősíti (azt a már 56-os Munkástanácsoknál megjelenő törekvést), hogy privatizáció során a munkavállalók kedvezményesen személyes tulajdonhoz jussanak (későbbi MRP program (dokumentumtár), valamint határozottan fellépnek a spontán privatizációval szemben.

Programnyilatkozat 1990-ből

A Munkástanácsok Országos Szövetsége 1993. február 5-6.-i választmányi ülésén döntött úgy, hogy csatlakozik a nemzetközi keresztény szakszervezeti (WCL) mozgalomhoz. Ezzel a magyar szakszervezeti mozgalomban kijelölte helyét a keresztény értékrend mentén.

Tevékenységünk

A Munkástanácsok Országos Szövetsége elhivatott a munkavállalók érdekeinek képviselete mellett, valamint fontosnak tartja történelmi gyökereit. Az önmegvalósításra, a szolidaritásra, a családért viselt felelősségre, a tisztességes munka becsületére építő programja a keresztény kultúrkör értékein alapul.

A Munkástanácsok folyamatosan támogatja és bátorítja a tagjait a tagtoborzásra, mert minden szakszervezeti tag elemi érdeke, hogy minél több új taggal erősítse szervezetét, ezáltal biztosítva a munkavállalók sikeres érdekvédelmét. A Munkástanácsoknak módjában áll beleszólni hazai és nemzetközi szinten is a munkavállalói élet- és munkakörülmények alakításába:  A szövetség aktív résztvevője az országos érdekegyeztető fórumoknak, ahol rendszeresen felemeli szavát a munkavállalókért.

  •  Érdekképviseleti munkáját hazai és nemzetközi szinten is elismert szakértői csoportja segíti.
  • A Munkástanácsok nyílt és következetes, szakmailag indokolt követeléseket fogalmaz meg. A párbeszéd híveként megállapodásokra törekszik szociális partnereivel az érdekegyeztetés különböző szintjein.
  •  A Munkástanácsok tagjai bérből és fizetésből élő munkavállalók által a versenyszférában és a szolgáltató szektorban, valamint a fegyveres és rendvédelmi területen létrehozott önálló jogi személyiséggel rendelkező tagszervezetek. Megyei és ágazati szövetségei jelenlétükkel az egész országot lefedik, működésükkel a regionális és ágazati fórumokon való hazai és nemzetközi képviselet mellett, a tagszervezetek eredményesebb munkájához szakmai (jogi, érdekvédelmi, közgazdasági stb.) segítséget nyújtanak. A Szövetségnek külügyi kapcsolatai révén lehetősége van nemzetközi szakszervezeti (belga, svájci, holland stb.) szakmai és oktatási anyagok igénybevételére.
  •  A Munkástanácsok vállalja üzemen kívüli, lakóhelyi szövetségek (polgári munkástanácsok) életre hívását is, hogy közös erővel, egységesen léphessen fel a munkást megillető méltóságért és bérért.
  • A Munkástanácsok Országos Szövetsége alapszervezethez csatlakozott tagjai számára országos lefedettségű munkajogi segélyszolgálatot biztosít.

Néhány fontos esemény kronológiában

  • A Munkástanácsok már az alakulás idején felismerte, hogy a továbblépés csak úgy lehetséges, ha szakít a tőke és a munka között felállított merev ellentéttel, és a hagyományos célok mellett felvállalja a munkavállalói tulajdonlás megoldását. A Munkavállalói Résztulajdonosi Programot (MRP program) 1992-ben fogadta el a parlament.
  • A „Munkahelyed védelmében vásárolj magyar árut!” – kampányt 1992-ben kezdte a Munkástanácsok.
  • A szakszervezetek közötti ún. szociális választásokon 1993-ban, az országos megmérettetésben hazánk második legerősebb szakszervezete lett a Munkástanácsok.
  • A Munkástanácsok a szakszervezeti tisztségviselők védelme érdekében a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez (ILO) fordult az Antall-kormány idején, és tiltakozott a Bokros-csomag intézkedései ellen is.
  • Az európai bérfelzárkóztatás szükségessége érdekében mindig is kemény harcot folytatott az országos érdekegyeztetésben. A kilencvenes évek közepétől hangoztatja az ágazati bértarifa-rendszer bevezetésének fontosságát.
  • 2006. május 1-én, tiltakozó nagygyűlésen a Munkástanácsok tagszervezetei felléptek a munkavállalókat ért munkahelyi sérelmek miatt. Július 8-án közös szakszervezeti demonstráción tiltakoztak a Gyurcsány-csomag megszorító intézkedései ellen. Október 13-án a Munkástanácsokhoz tartozó keresztény pedagógusok demonstráltak, s október 28-án, a Clark Ádám téren a Liga Szakszervezettel összefogva tüntetett a kormány munkavállaló-ellenes politikája ellen.
  • A Munkástanácsok 2007. szeptember 8-án csatlakozott a Nagycsaládosok Országos Egyesületéhez, és több mint harminc ezren tiltakoztak a közszolgáltatások gyors ütemű leépítése, hazánk társadalmi és gazdasági lesüllyedése és a nemzeti vagyon további kiárusítása ellen.
  • A Munkástanácsok 2008-ban részt vett a „TB-mentő” akcióban, melynek nyomására meghátrálásra kényszerült a kormány, és visszavonta a társadalombiztosítási kassza részleges privatizációjára irányuló elképzeléseket.

A jelen

  • A Munkástanácsok Országos Szövetsége számára a legfontosabb a munkahelyi érdekvédelem segítése. Ezt a változatlanul súlyos gazdasági helyzet, a kormány által folytatott takarékossági intézkedések, és mindenekelőtt azok a munkahelyi érdekvédelem jogi kereteiben végrehajtott változások indokolják, amelyek a 2012. július 1-jén hatályba lépő új Munka Törvénykönyvében foglaltatnak.
  • Jelentős változás, hogy az új törvényben egy sor érdekvédelmi és konzultációs jogosítványt csoportosítottak át a szakszervezetektől az üzemi tanácsokhoz. Ezért fontos, hogy a Munkástanácsok képviselői tagjai legyenek az üzemi tanácsoknak. Az üzemi tanácsok szakmai felkészülését képzések szervezésével segíti a Szövetség, amelynek célja, hogy az üzemi tanácsok érdemi partnerei legyenek a munkáltatóknak.
  •  A Munkástanácsok részt vesz a Jogpont+ hálózat kiépítésében, mellyel az egyéni érdekvédelmet és jogorvoslatot segíti.
  •  A történelmi hagyományokat felújítva a Munkástanácsok célkitűzései közé tartozik a munkavállalói tulajdonszerzés kezdeményezése (MRP program) a nem kellő figyelemmel kezelt kisebbségi állami tulajdonrészek átvételével, valamint az MRP korszerűsítésével és alkalmazásának népszerűsítésével.
  • A Munkástanácsok fontos feladatnak tartja a középszintű érdekegyeztetés megerősítését, ennek érdekében stratégiai megállapodásokra törekszik az illetékes minisztériumok és a Munkástanácsok ágazatai között.
  • A Munkástanácsok továbbra is követeli az adó- és járulékrendszer módosítását.
  • A Munkástanácsok kiemelten fontosnak tartja a foglalkoztatás növelését, valamint a munkahelyek védelmét, különös tekintettel a veszélyeztetett fiatal és a nyugdíj előtti korosztályt figyelembe vételével.
  • A Munkástanácsok együttműködésre törekszik a keresztény egyházakkal, amelynek során közösen kíván fellépni a dolgozók munka világában tapasztalható kiszolgáltatottsága és szociális leszakadása elkerüléséért.
  •  A változások okozta nehéz körülmények között a szakszervezetek a túlélésükért küzdenek, ezért a Munkástanácsok szorgalmazza a még nagyobb összefogást az egyes szervezeteken belül és a különböző konföderációk és ágazatok között.

Történelmünk

 Az 56-os Munkástanács-mozgalom története röviden

A munkástanács-mozgalom a magyar munkások utolsó nagy lázadása volt a kommunista uralom ellen. A szovjet hadsereg 1956. november 4-ei bevonulását követően sokáig a forradalom vívmányai mellett kitartó munkástanácsok egyedül képeztek politikai ellensúlyt a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánnyal szemben. Ez a politikai szerepük a későbbi lengyel Szolidaritás mozgalommal rokonítja a magyar munkástanácsokat.

Munkástanács az 1956-os forradalom idején gombamód felszaporodó önszerveződő csoportosulások egyik legfontosabb típusa volt, amely egy-egy gyár, üzem munkásait tömörítette, felváltva a kommunista párt, az MDP szervezeteit.

A forradalom idején

Az első munkástanács 1956. október 24-én alakult Budapesten az újpesti Egyesült Izzóban. A következő napokban sorra alakultak munkástanácsok a város más üzemeiben, például a Danuvia Szerszámgépgyárban, a Gamma Optikai Művekben, az Ikarusban, az Óbudai Hajógyárban és az Orionban.

1956. október 31-én összeült a Munkástanácsok Parlamentje, együtt a Parasztszövetség, az egyetemek forradalmi bizottságai és az Értelmiség Forradalmi Bizottságának képviselőivel.

November 4-én, amikor elindult a szovjet csapatok általános támadása, a munkástanácsok részt vettek a fegyveres ellenállásban is. A szovjetek erős ellenállásba ütköztek a budapesti munkáskerületekben, Kőbányán és Csepelen, illetve ipari központokban is, mint Sztálinváros, Ózd és Miskolc.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Az utóvédharc

A forradalom leverése után a munkástanácsok újjászerveződtek és a forradalmat követő megtorlás közepette is egészen 1957. november 17-éig működtek, folytatva a forradalom utóvédharcát még akkor is, amikor már régen nem dörögtek a fegyverek.

Jelentős politikai szerepet a szovjet bevonulás után nyertek, amikor az ellenállás más formái lehetetlenné váltak. Rácz Sándor emlékezése szerint a munkástanácsok egy november 8-ai kerületi gyűlésén „egyöntetű volt a vélemény, hogy a munkástanácsokra most már aktív szerep vár. Eddig nem avatkoztunk bele a politikába, mert bíztunk Nagy Imrében, a forradalom politikai biztosítékát benne láttuk”.

Bali Sándor javaslatára az értekezlet elfogadta és november 14-én deklarálták a Nagybudapesti Központi Munkástanács (NBKMT) megalakulását, amely jogosult volt az összes budapesti gyár munkásainak nevében tárgyalni a Kádár-kormánnyal. A megalakulás kezdetétől Balit akarták a NBKMT elnökévé, azonban csak titkári feladatot vállalt, a tárgyalásokat viszont minden esetben ő vezette.

Az új hatalom hiába próbálta szövetségesének megnyerni őket. A munkástanácsok rendkívül kényelmetlen ellenfél volt Kádár Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya számára, mivel puszta létezésükkel azt sugallták, hogy a hatalom külön áll a munkásságtól, ahol jelen voltak, ott nem hagyták újraalakulni a kommunista pártszervezeteket, sztrájkokkal fenyegettek.

Sőt többek közt egy november 25-ei, a rádión is közvetített tárgyalás során Kádár Jánossal és Apró Antallal, F. Nagy Sándor, a Ganz Villamossági Gyár küldötte még azzal, a karhatalomfelállítását csak hetekkel követően az arculcsapással is felérő követeléssel is előállt, hogy állíthassák fel a fegyveres gyárőrségeket, „mert nemcsak a kormány kíván biztosítékokat a munkásosztálytól arra, hogy a munkásosztály nem fogja engedni a fasizmust létrehozni Magyarországon, hanem a munkásosztály is biztosítékot kíván a saját maga felfegyverzésén keresztül arra, hogy viszont itt semmiféle más erő valóban nem tudja megfordítani a forradalom eredeti és valóságos célkitűzéseit és a forradalom által eddig elért vívmányokat.”

Az NBKMT elnöke (1956. november 16-ától) Rácz Sándor volt, a Beloiannisz gyár munkástanácsának korábbi tagja. Az NBKMT kétnapos sztrájkot hirdetett és követelte, hogy bocsássák szabadon Nagy Imrét. Rácz elbeszélése szerint tárgyalásai során a kormánnyal 1956 végén, Apró Antal három miniszteri tárcát ajánlott a NBKMT -nek, de visszautasították.

November-decemberben országszerte álltak a gyárak, Budapesten pedig a sztrájk miatt csak hébe-hóba működött a tömegközlekedés. Egy sztrájktörő buszvezetőnő december 12-én így nyilatkozott a rádió Napról napra című műsorában: „Hát, máma reggel kiindultunk a 32-es busszal. Én voltam a második kimenő. Sajnos, a Zalka Máté téren rosszindulatú emberek olyan szavakkal illettek, amik nem egy munkásnő felé szólanak… Sajnos, a vonalon végig mindenhol leköpdöstek, szidalmaztak és fenyegettek és az utasokat lezavarták a kocsiről és bezavartak bennünket a garázsba.”

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A sortüzek

Az Országos Munkástanács megalakulását november 21-én tankok segítségével megakadályozták, a területi munkástanácsok és a NBKMT révén azonban még ekkor is fennmaradtak a forradalom és a szabadság önszerveződő testületei a restaurált kommunista rezsimben.

„Ezt a veszélyt akarta elhárítani Kádár János. Ezért dördültek el decemberben újra sortüzek a munkásvárosokban, Salgótarjánban, Tatabányán, Egerben, Miskolcon” – mondta a 131 halottat követelő salgótarjáni sortűz 50. évfordulóján elmondott beszédében 2006. december 8-án Sólyom László köztársasági elnök.[1] A sortüzet megelőző megmozdulást Gál Lajos és Viczián Tamás munkástanácsi vezetők letartóztatása váltotta ki. [1] A munkástanács delegációját Marosán György kommunista vezető előre lövetéssel fenyegette meg.

Adminisztratív lépések

December 29-én a kormány feloszlatta az NBKMT-t. Bali Sándort és Rácz Sándort december 11-én Kádár János, a szovjetek által hatalomra segített rezsim vezetője, a Parlamentbe hívta tárgyalni, ahol azonban letartóztatták őket. Ugyancsak letartóztattak más munkástanács vezetőket, mint Tőke Ferenc, Sebestyén Miklós, Kalocsai György.

felhivas

A forradalom leverését követően gyorsan újjáalakult a kommunista párttal szövetséges Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) (amelyet 1956. október 26-án oszlattak fel), amely tulajdonképpen nem volt más, mint a hatalom szakszervezeteket kontrolláló ernyőszerve. Valódi szakszervezet számára elképzelhetetlen módon a SZOT 1957. január elején elutasította a sztrájkjogot és ezzel gyakorlatilag a Munkástanácsoktól is elvették legfontosabb fegyverüket.

Az Elnöki Tanács már november végén törvényerejű rendelettel szabályozta a munkástanácsok működését és őket gyengítendő kimondta, hogy termelő tevékenységet nem végző intézményeknél tilos munkástanácsot létrehozni.

Az új uralkodó párt, az MSZMP Politikai Bizottsága 1957. augusztus 27-én határozatban mondta ki a munkástanácsok megszüntetését és helyettük a (természetesen kommunista felügyelet alatt álló) üzemi tanácsok megalakítását.

A megtorlás során 1958-ban Bali Sándort 12 évi, Rácz Sándort életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Mindketten az 1963-as amnesztiával szabadultak.

Utóéletük

Először a kommunista rezsim felbomlása idején, 1989 augusztusában alakult újra munkástanács Magyarországon, a Herendi Porcelángyárban, az éves prémium felosztása és a gyárvezetők munkája iránti általános elégedetlenség következtében. A rákövetkező hónapokban tucatszám alakultak a munkástanácsok az üzemeknél. 1989-ben a munkástanácsok az 56-os mozgalom szellemi örököseként szerveződtek.

Források

Külső hivatkozások

Lonsták Péter: Forradalmi emlékezet Gosztonyi Péter Az 1956-os népi ellenállás történetéből Bibó István a munkástanácsokról 1957 elején A debreceni munkástanácsok követelései 1956. november 13-án Egy komlói munkástanácsos emlékezése

forrás: Wikipédia, a szabad enciklopédia

Céljaink

 Munkahelyi érdekvédelem

A Szövetség a legfontosabb a munkahelyi érdekvédelem segítése. Ezt a változatlanul súlyos gazdasági helyzet, a kormány által folytatott takarékossági intézkedések, és mindenekelőtt azok a munkahelyi érdekvédelem jogi kereteiben végrehajtott változások indokolják, amelyek a 2012. július 1-jén hatályba lépő új Munka Törvénykönyvében foglaltatnak.

Szakmai segédanyagok készítése

A Munkástanácsok az új Munka Törvénykönyvéhez szakmai segédanyagokat dolgoz ki, elsősorban a tagszervezeti képviselők számára, de az összefoglaló kiadványok a munkavállalók számára is hasznos információkat nyújtanak.

Konzultációs jogosítvány

A jövőben jelentős változás lesz, hogy az új törvényben egy sor érdekvédelmi és konzultációs jogosítványt csoportosítanak át a szakszervezetektől az üzemi tanácsokhoz. Ezért fontos, hogy a Munkástanácsok képviselői tagjai legyenek az üzemi tanácsoknak. Az üzemi tanácsok szakmai felkészülését képzések szervezésével segíti a Szövetség, amelynek célja, hogy az üzemi tanácsok érdemi partnerei legyenek a munkáltatóknak.

Jogsegély szolgáltatás

A Munkástanácsok részt vesz a Jogpont+ hálózat kiépítésében, mellyel az egyéni érdekvédelmet és jogorvoslatot segíti.

A munkástanácsi hagyományokat felújítva az idei célkitűzések közé tartozik továbbá a munkavállalói tulajdonszerzés kezdeményezése az elfekvő, nem kellő figyelemmel kezelt kisebbségi állami tulajdonrészek átvételével, valamint az MRP korszerűsítésével és alkalmazásának népszerűsítésével.

Középszintű érdekegyeztetés

A MOSZ fontos feladatnak tartja a középszintű érdekegyeztetés megerősítését, valamint az országos érdekegyeztetés szintjén folyamatosan napirenden kívánja tartani az új Munka Törvénykönyve egyes pontjainak mielőbbi korrekcióját.

Adó és járulékrendszer módosítása

A Munkástanácsok továbbra is követeli az adó- és járulékrendszer módosítását. A foglalkoztatás növelését különösen a veszélyeztetett fiatal és a nyugdíj előtti korosztályt figyelembe véve kívánja segíteni.

Kereszténység szellemiség megjelenítése a magyar szakszervezeti mozgalomban

A Szövetség szorosabbá kívánja tenni a Munkástanácsok és a keresztény egyházak közötti kapcsolatot, amelynek során az egyházakkal közösen kíván fellépni a munka világában tapasztalható kiszolgáltatottság és szociális leszakadás elkerüléséért.

Összefogás

A változások okozta nehezebb körülmények között a szakszervezetek a túlélésükért küzdenek, ezért még nagyobb összefogásra van szükség az egyes szervezeteken belül és a különböző konföderációk és ágazatok között. A MOSZ felkészült szakembereivel és stabil értékrendjével kész az összefogásra.